Úgy látom,, a bringások nem egy szószátyár társaság.  Keveset írnak. A miérteket még nem kutattam de már párszor megfordult a fejemben, hogy javítani kéne a statisztikán.         Nosza!   Az első firkantással feliratkoznék a listára---ha sikerül!

   Átkelés a semmin??   A hegyen született emberkének a síkság = semmi.  Ezt lehetne cifrázni de minek.    Persze----szögezzük le,, ez nem tény,  hanem érzet.       Az elmúlt huszon... évben már néhányszor próbálkoztam megtalálni az alföld szépségét,, meglelni a varázsát de amikor már majdnem megleltem,, éppen elcsodálkoztam volna--nos-- éppen akkor megláttam a messzeségben a hegyet vagy az árnyékát  , esetleg  olyan felhőt amiről hegyre gondoltam és máris de azonnal eltűnt a szemem elől az alföldi csoda a keresett szépség.

  Ez volt a bevezető és ha kíváncsi vagy a folytatásra--az útra--- készíts magadnak 1 teát!

 Tea kész?                Debreceni indulás.

Reggel 7-kor már nyergeltem és a korai levegő borzongatón simogatta a kobakom (( majdnem fázott a fejem, na!))

A városból kiérve máris leveszem amit kell---hirtelen bemelegettem---és minimum szerkóban (( szandál, napszemcsi,fürdőgatyesz)) felveszem a kellemes tempót.

 Ondódnál töröltem először kobakot és Nagyhegyesnél már inni is kellett.   Mire észbekaptam, Balmazújvárosban voltam.  Na,, éhes nem vagyok---gyerünk tovább most már neki a pusztának. A hátszél kitartott és--mint később kiderült--a szerencsém is.

Hoztam ám magammal fotómasinát, hogy a semmiről remek képeket csináljak! Nektek, cimborák,, mert a semmit én képen nem akarom látni de aki kíváncsi rá,, megnézhesse magának rendesen.   

     Na,, városból ki és 27-es  ((hátszeles)) tempóval neki a végtelennek.                 Eccercsak hallom ám, hogy nagyon nyomul mögöttem 1 traki.  Jöhet.        Jött is 1 tartályt vontatva de igen jó sebbel.     Mire meggondoltam volna a dolgot, máris a szélárnyékában dudorásztam.   Juhhé-így vidám az élet!!  A traki 34-es tempót nyomott és nekem a távolságra kellett vigyáznom csupán.      Drukkoltam, hogy minél messzebbre menjen.   bejött.         Egyre melegebb lett és mind többször kellett törölni a kobakot.       

Közben azt láttam, hogy suhanunk el a fényképezésre kinézett semmik mellett.     A szememmel csináltam a képeket és most nektek el kell képzelni azokat ((nem nehéz)).  Előttem a traki fara imbolyog, balra semmi, jobbra semmi és mögöttem a végtelen út szalagja tekereg a múltba.         Nem akartam megállni, mert akkor oda a szupersebesség.  Sorra maradtak el a tanyák és egyebek még a Hortobágy folyónak csúfolt csatorna is elkopott és még sok volt hátra.

Már haladtunk a 9 óra felé és egyre jobban égetett a nap---féltettem a hátamat.   Jajj,, most fogok megégni, mint kacsa a sütőben. 

De,, mik vannak---cimbik,, a sors gondolatolvasó, bizony!            A nyugati csatornánál hidat építenek és pont akkor volt piros.  Hopp, nyeregből le--batyuból póló és sityak elő, kobak töröl---lámpa zöld, traki indul és ismét ráragadtam de már felöltözve.

 Hipp és hopp, Tiszacsegén voltam. Irány a Tisza, majd ott eszek, mert már igencsak elfogyott a tej.

 Ha a semmiről nem csináltam képet akkor a folyóról már minek?? Mindenki látott már olyat!!    Tehát itt sem fotóztam.    Pedig szép volt a part és a lapátkerekes komp is de a legszebb a sör volt a rántottával.

 Megpihenve és felfrissülve indultam a gáton lefelé.    Na,, ez volt a csalódás!!  Semmit láttam megint.   Nyárfás és füzes meg a gát ahol mindig tűz a nap és sehol a Tisza.  Hát,, most már nagyon meleg volt és fürdőztem volna kicsit de hol??   Sehol a Tisza!  Még Tisza Mancival se találkoztam---pedig nem bántam volna azt sem.

A gáton aztán sokan jöttek!!  Volt háborús veterán, külföldi túrázók---sőt,, még monokinis csajszival is találkoztam. De jajj, nem volt egyedül,,,őrzővédő kanimandró úgy jött előtte , hogy megint csak a semmit láttam.   Nahát!!

Ezek után begurultam Tiszafüredre.           Az időből és az erőből talán --------mondom,  talán--------futotta volna a visszaútra de a nyomasztó hőség miatt a vonatra szavaztam. ((Még a tókerülés is belefért volna))      Jegyvétel és irány a strand:  jót pancsikáltam végre a Tisza hűs  vizében   ((és nem Mancival)) aztán még hűsebb söröcske következett egy nézelődéssel és végül vonat.

 Vicces, de a legtöbbet a vonatból láttam a semmiről.  

Így, a végére érve már kezdem pedzeni,, miért is nem írnak a bribgások blogot.

Jó utat mindenkinek!